Az elmúlt egy hónapban 3 haláleset történt. Az első és legfontosabb az a Magyar Gárda ülőtüntetésének szétverése és Vona Gábor bilincsbeverése. Amikor a kezére bilincs került, abban a pillantban halt meg a jelenkori demokrácia. Eddig sem létezett, de ezzel már tökéletesen nyílvánvalóvá vált. A kormány ezen döntésével azonnal 20%-al javította felfelé a Jobbik társadalmi támogatottságát, és ugyanilyen szélsebesen szüntette meg legalább ennyi emberben a hitet, hogy demokráciában él. Nem él abban egyikünk sem. Ezekkel a mondatokkal egyáltalán nem akarom az elmúlt évek erős diktatúrára emlékeztető lépéseit semmisnek venni, de egy európai parlamenti választáson 15%-ot elért párt vezetőjét bilincsbeverve rabomobilba tuszkolni amiért leült a fűre... ez már nagyon az 50-es évek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy aki szerint eddig kádár milyen boldog volt ha a mélyről feltekintve látja ami itt folyik, most már rákosi dörzsölheti a tenyerét. Saját magam szégyellem amiért mindez megtörténhet hazámban és tehetetlenül kellett ezt néznem. A végletekig elszomorító pillanatképek voltak.
Második haláleset az eszdéeszé... Értük nem igazán lehet könnyet ejteni. Az a társadalmi réteg akire mindig alapoztak(persze kizárólag csak szavakban, tettekben szinte soha!), most jól pofánvágta őket. Mégis mit gondoltak? Ha beleadják a cigányok szájába, hogy Árpádsávos furgonok grasszálnak mindenhol ahol öngyújtogatások történnek, akkor az ott összesereglett tömeg majd hanyatt-homlok rohan majd x-elni rájuk? Ugyan már... Amennyire képtelen ez a hatalmas tömeg dolgozni, beilleszkedni a társadalomba, majd pont szavazni lesz hajlandó? Ki vette ezt egyáltalán komolyan? Csak ismételni tudom önmagam: egy valódi NEMZETI LIBERÁLIS PÁRT kellene. Valódi NEMZETI, valódi LIBERÁLIS.
A harmadik haláleset, az minden idők egyik legnagyobb előadó művésze, gyermekkorom meghatározó alakja, egy nagy bálványom: Michael Jackson. Még most is elég nehéz elhinnem, hogy meghalt. Ha egy híresség elhalálozik és vele lesz tele a média, akkor szoktam igazán elgondolkozni a halál értelmén. Mert ilyenkor találkozik az ember azzal a dologgal amely mindenkit érint aki valaha megszületett. Ez pedig a halál. Napokig néztem a tévében a klippjeit, újraéltem sok élményemet melyek hozzájuk kötődtek. Jacksonra lehet sok rosszat mondani, de annyi erénye volt, amelyet felsorolni is lehetetlen. A múlt hét híre pedig vele kapcsolatban a pedofil vád alapját képező gyerek őszinte kirohanása... ilyen mocskos az emberiség. Én már annak idején tudtam, hogy ez az egész nem igaz. Jacksonnak sajnos tényleg nem volt gyermekkora, megragadt azon a gyermeki szinten aki akkor volt mikor indult a Jackson 5. De ebből nem következett egyenesen, hogy pedofil volt. És rajta kívül a világbékéért igen kevés ember áldozott annyit magából mint ő. Halálával számomra maga a popzene halt meg. Itt most sok meleg megjegyezné, hogy "és Madonna?". Madonna onnantól fogva, hogy a rajongóinak kikötötte, hogy vegyenek fel egy bizonyos vallást, mert ha nem teszik akkor ő nem ismeri el őket rajongóinak, szóval ezzel a lépéssel úgy gondolom kiírta magát a könnyűzenei palettáról. Egy előadóművész ilyet ugyanis nem tehet. Szerintem. Közte és Jackson között is ez volt a különbség például. Jackson nem kötötte feltételekhez az iránta érzett rajongást. Nyugodjon békében.
